Nem szeretem a dühöngős-beküldős blogokat, de egy múlt heti telefon nagyon megemelte a vérnyomásomat, és ezt valahogy ki kell adnom magamból.
Az egyik ügyben fontos lett volna megtudnunk egy üzlet működési engedélyének adatait. Ha odamegyünk és a boltban kifüggesztett lapot elkezdjük kivonatolni, a tulajdonos gyanút fog, hogy esetleg vmi nagy disznóság készül ellene, továbbá az eső is esett, ezért azt az utat választottam, hogy inkább telefonálok az illetékes Önkormányzat Ipari és Kereskedelmi Osztályára, és megkérem, adjanak felvilágosítást a fenti adatokról. Utólag visszagondolva elkövettem azt a hibát, hogy dr.-ként mutatkoztam be és nem kizsákmányolt fogyasztóként. Először egy ügyintézőt hívtam, aki miután felvázoltam a kérelmemet, csak annyit kérdezett: "milyen ügyben?". Mikor kifejtettem, hogy erről nem adhatok felvilágosítást, mert ügyvédi titok, a durcás válasz csak annyi volt, hogy "akkor ő sem". Próbáltam rávilágítani a közérdekű és nyílvános adatokra vonatkozó jogszabályokra és utalni az adatszolgáltatási kötelezettségükre, mire a "Ne szórakozzunk egymással" választ tudta kinyögni az ügyintéző. Majd a meddő beszélgetésünkre való hivatkozással letette a telefont.
Úgy gondoltam, hogy a kellemetlen beszélgetés után a Dr. előtagú osztályvezető elvtárs úrnőhöz fordulok, hogy ez így nem biztos, hogy rendben van. Sajnos csalódnom kellett, mert a fenti köröket újra lefutottuk azzal a különbséggel, hogy ha szerintem nekik "létezik ilyen adatszolgáltatási kötelezetségük", akkor írásban forduljak hozzájuk, vagy nyugodtan fordulhatok panaszommal a jegyző úrhoz is.
Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, hogy hol hibáztam a fenti esetben, és a jövőben hogyan kell bánni az önérzetes hivatali munkatársakkal, nézzük meg közelebbről, hogy mi motiválja ezeket a közszolgákat.
Az önérzetes és savanyú hivatalnokok általában a kényelmes, kihívásokat kerülő és mérsékelt anyagi biztonságra vágyó emberek közül kerülnek ki. Az első pár évben azzal hencegnek, hogy övék a magyar valóság legeslegjobb állása, szinte nem is kell dolgozniuk, ezért egy vagyont kapnak meg olyan piros jegyet, és a szabadnapokról már ne is beszéljünk. Telnek-múlnak az évek, a velvet meg az iwiw egyre unalmasabb lesz, a lenézett magánszférát választó sorsátársak (így az ügyvédjelöltek) meg lassan-lassan, a kezdeti nehézségek után elkezdik a tudásukat kamatoztatni, majd megveszik az első autójukat zsebből. Ekkor a hivatalban zavar keletkezik az erőben, a kezdeti fizetéselőny szertefoszlik, marad az unalmas rutin, és az amúgy is bizantista légkör teljesen a hatalmába keríti ezeket a közszolgákat. A pénz, amit a munkáért kapnak egyenesen megalázó, ennyi pénzért épeszű ember nem dolgozik, ők többet érdemelnek. Az ügyfelek érezzék megtisztelve magukat, ha foglalkoznak velük, hiszen ők "közáldozatok", igazi muszáj Herkulesek, akik ilyen anyagi megbecsülés mellett kulcspozíciókat látnak el, és a hidegfúzióhoz hasonló titkok birtokában vannak. Őket meg kell becsülni!
Az ügyvédjelöltek klasszikus feladata, hogy időnként telefonon kell megkeresniük egy hivatalt. Ilyenkor érdemes az elején kiszúrni a fenti hivatali archetípust az eredményesség érdekében. Általában ez nem nehéz feladat, mert a "Möövan?" felkiáltással felvett telefon egyértelműen ilyen csinovnyikokra utal, de ugyanígy az unott rezignált "továbbkapcsolom az X osztályra" attitűd is.
Hogyan kezeljük ilyenkor a helyzetet:
- Ne haszáljuk a dr.-t bemutatkozáskor, mert azt hiszik, zsírgazdag ügyvédek vagyunk, akiknek ezért bűnhődniük kell;
- csak a 300 szavas szókincsünket használjuk és törekedjünk az egyszerűségre, mert különben kioktatásnak veszik a kérdésünket;
- gyakran bókoljunk, hogy legyen egy kicsi örömük is az életben;
- udvariasság és alázat;
- próbáljuk elkerülni, hogy továbbkapcsoljanak, mert a hívásunkat vagy egy portásnak, vagy egy használaton kívüli telefonra továbbítják;
- minden kérdésükre válaszoljunk, ezért érdemes lehet egy fiktív történetet kitalálni, mivel mindent tudniuk kell, hiszen ők a titkok örzői;
- a végén NAGYON köszönjuk meg a segítségüket, mert a pénz amit kapnak az államtól csak azért jár, hogy reggel 8-ra bemenjenek a munkahelyükre, minden más, amit tesznek, az szívesség;
- a legfontosabb pedig, hogy végtelen türelemmel legyünk irántuk, hiszen az ő munkájuk egy küldetés, amit épeszű ember nem vállal magára sokáig.
Ha tehetjük és van rá időnk, akkor válasszuk inkább az ajánlott tértivevényes szerelmes levelezgetést. Így talán jobban ellátják a munkájukat, félve a felelősségre vonástól és attól, hogy ha esetleg utcára kerülnek, a kutyának sem fognak kelleni.
