A Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülése 2008. október 27-én döntöttaz új Etikai Szabályzatról, ami előreláthatólag 2009. januárjában lép hatályba és minőségi változást hoz az ügyvédek és a széles társadalom viszonyában. A módosítások lényege ugyanis a Kamara szent tehenére, az ügyvédi reklámtevékenységre koncentrál.

Az ügyvédi reklámmal kapcsolatos legfőbb probléma, hogy olyan mint az antiszemitizmus abban a bizonyos szakállas viccben. Nincs, de igény az lenne rá. Az ügyvédi reklám itthon tehát progresszívnak nem nevezhető terület, ahol szintén csak vánszorgunk Európa felé. Saját magam 2006-ban éppen ezért nem kevés kárörömmel vettem tudomásul, hogy  a versenyhivatalnak végre sikerült „kesztyűbe dudáltatnia" és álláspontjának felülvizsgálatára késztetnie "a Kamarát".

A GVH kamarával szembeni eljárásának előzménye pedig nem hazai találmány, hanem európai közösségi jogi eredetű:

Az Európai Bíróság 2002-ben az Arduino és Wouters ügyekben az ügyvédi kamarákat vállalkozások szövetségének minősítette és kimondta, hogy az ügyvédekre is kiterjed a kartell-tilalom. Az ügyvédek, mint vállalkozások, tehát a versenyjog alanyai és nem korlátozhatják a versenyt, kivéve, ha a korlátozás adott szakma tagállamban történő bevett gyakorlásához objektíve szükséges. Utóbbi esetben ugyanis a korlátozás minőségileg nem tekinthető "versenykorlátozásnak". Abban az esetben pedig, ha a versenykorlátozást a tagállami jog írja elő, ekkor a Szerződés rendelkezése alapján a tagállam felelős azért, hogy ne írjon elő ilyen versenyellenes szabályokat.

A kartellek, mint ahogy az ügyvédek kartellje is – mondjuk ki őszintén – mesterségesen magasan tartja az árakat és mások (bojtárok előnyben) piacra lépését hátráltatja . Miként szerezzen valaki ügyfelet magának, ha még az is tilalmazott, hogy az ügyvéd-vállalkozó hirdesse a tevékenységét, reklámozzon? Tagadhatatlan ugyanis, hogy jelen esetben egy igen speciális, ám piaci szolgáltatástól van szó, melynek szerves részét képezi a megfelelő marketing. E szolgáltatásokért ugyanis keményen fizetni kell.

A versenyjogi megközelítéssel szemben sajnálatos módon elsikkad az a körülmény, hogy a szakmai reklámtilalmak az Alkotmányban biztosított a szabad véleménynyilvánítás jogát is aránytalanul és szükségtelenül korlátozzák, mégpedig mind az ügyvéd mind pedig a jogkereső ügyfél viszonylatában. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ugyanis elfogadja azt a Kamara/GVH perben is felhozott érvelést, hogy az ügyvédek közszolgáltatók és a kamarák tevékenysége túlnyomórészt „állami jellegű", így az a versenyjog hatálya alá nem tartozik. Ám ebben az esetben az Emberi Jogi Bíróság a különböző elnevezésű kamarai szabályzatok (reklám/információ)korlátozó rendelkezéseit már ún. „állami beavatkozásként" veti alá a szükségességi és arányossági teszt követelményének. E joggyakorlatból pedig megállapítható, hogy a reklám abszolút korlátozása mondva csinált indokokkal egy demokratikus társadalomban nem szükséges ahhoz, hogy a szakma megfelelő gyakorlását ezzel biztosítani lehessen.

A lényegi kérdés mégis az, hogy mi fér majd bele a magyar ügyvéd reklámjába? Lesz-e megtévesztett ügyfél, fegyelmi és botrány?

Bizonyos típusú visszaélésszerű magatartásokat nyilvánvalóan korlátozni szükséges, azonban szem előtt kell tartani, hogy a kamarai reklámtilalmak csak akkor tekinthetők az Alkotmánnyal összeegyeztethetőnek, ha kizárólag a hivatással összeegyeztethetetlen reklámot tiltják. A reklám indokolatlan és általános tilalma a foglalkozás megválasztása/vállalkozás jogával és a szabad véleménynyilvánítással összeegyeztethetetlen és ezért alkotmányellenes.

Ideje felismerni, hogy tagjai tevékenységére nézve a kamara (legyen orvosi, gyógyszerészi, állatorvosi, könyvvizsgálói etc) nem bír korlátlan szabályozási lehetőséggel, mely alól természetesen az ügyvédi kamara sem kivétel. A kamarai reklámszabályozás körének és mélységének törvényben megadott felhatalmazáshoz, ezzel együtt alkotmányos értékekhez, a vállalkozás, foglalkozás, a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó szabadságához kell igazodnia. E korlátozások csak akkor indokolhatóak alkotmányosan, ha a kamara által szolgált közérdekre vannak tekintettel, egyúttal a szabályozás során tiszteletben tartják a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményét is. A reklám ugyanis a szakmai tevékenység része és korlátok csak annyiban indokolhatóak, hogy az ügyvédet felkereső személyek igazolt bizalma fennmaradjon abban, hogy a szakma gyakorlója a szolgáltatásait nem saját hasznának kizárólagos célzatával, hanem elsősorban ügyfele érdekének szem előtt tartásával fogja végezni. A független, lelkiismeretes, diszkrét, bizalmi alapú és a megbízó érdekeit szem előtt tartó feladatvégzést a reklám önmagában nem érinti. A szakmai hivatással összeegyeztethetetlen reklám tilalma pedig ebben a tekintetben lezáró jellegű és elégséges korlátozást jelent. - Ezeket az elveket a német Szövetségi Alkotmánybíróság mondta ki az ügyvédi reklámmal kapcsolatos ügyeiben és bízzunk benne, hogy ezeket "a kamara" is tiszteletben fogja tartani. 

A kamarai szabályzat azon rendelkezései, melyek egy konkrét reklám tartalmi és formai vizsgálatának (reklámhordozó és reklámkijelentés közötti kapcsolat értékelésének) sem hagynak teret, szigorú formai megszorítások a felhasználható médiumok kizárásával (legyen szó akár villamoskocsi-reklámokról, a hirdetés alkalomhoz kötésével (költözés, telefonszám-, névváltozás), vagy megengedett méretének rögzítésével, túllépik a szabályozás megengedett korlátait. Ezek ugyanis meghaladják a tisztességtelen reklám tilalmát, amely a foglalkozás gyakorlásához fűződő alapjogokba való szükségtelen és aránytalan beavatkozásnak minősül. A hivatással mindenféleképpen összeegyeztethető a szakmai érdekeket szolgáló tárgyilagos információ közzététele, mert ezek is a közérdeket szolgálják. Az ilyen hirdetések a lehetséges reklámhatás ellenére sem tekinthetőek pusztán reklámnak, mert fontos információkat közvetíthetnek az ügyfelek felé. A tárgyilagosság követelménye pedig nem értelmezhető úgy, hogy ebben a tekintetben csak tényekre lehetne hivatkozni. Ekként az ügyféllel kialakítani szándékozott együttműködés módjának és a szolgáltatás atmoszférájának (pl. partneri kapcsolat) bemutatásában is különösen érdekelt lehet a megszólított fél, e reklámok ugyanis jogos és megalapozott keresleti információs szükségletet elégítenek ki.

Az ügyvédi reklám engedélyezésének jelentőségére személy szerint az ügyvédi szakmában bekövetkező rendszerváltás biztató jeleként tekintek, ami komoly lépésként értékelhető az hazai ügyvédi szolgáltatások versenyképességének megteremtésében. Mégsem pótolja ez a hiányzó strukturális változásokat, mint ami az ügyvédi szolgáltatások gazdasági társasági formában (Kft) történő nyújtása és ezzel kapcsolatban külső tőke (befektető) bevonása jelenthet. A reklámkorlátozás feloldása azonban mégis hatékonyan járulhat hozzá a meglevő, elavult strukturák felszámolásához és a változáshoz.