Ha valaki egy bojtárral beszél, az első gondolata, hogy tönkölylisztből készült kenyéren és vízen tartják egy ketrecben az irodában, és még fütyörészve fizet is érte. A helyzet nem ennyire tragikus, csak a legtöbb szakmához viszonyítva, relatíve rosszabb. Nehéz általánosítva írni a kérdésről, mert hatalmas eltérések lehetnek a jelöltek helyzete között (a helyesbítéseket várjuk a hozzászólásokban), de véleményem szerint néhány fő kategória kirajzolódni látszik.

Vidéki és egyéni ügyvédi irodák: 0 Ft - minimálbér

Legrosszabb a helyzet a vidéki és egyéni ügyvédi irodákban. Vidékkel kapcsolatban Pécsről van információm, ahol átlagosan minimálbért keresnek a jelöltek, amiből ők fizetnek minden járulékot és a kamarai tagdíjat, de az sem ritka, hogy a fizetésük egy részét vagy azt teljes egészében visszafizetik a munkáltatójuknak. Kedvenc példám az az ügyvéd, aki 200 ezer forint bruttó fizetést ígér a jelölteknek egy "ingyen dolgozós" próbaidőszak után, de valamiért egyik jelölt sem felel meg az időszak végére. Gyakori továbbá, hogy nem lépnek be a jelöltek a kamarába és jogi előadóként dolgoznak, ugyanis súlyos terhet jelent számukra a 100 000 forintos (!) kamarai belépési díj. De ellenpéldáról is hallottam, ahol minimálbér mellett még legalább akkora összeget megkeres egy jelölt, vagy egyenesen az általa vitt ügyek után kap valaki egy meghatározott összeget, így átlagosan akár több százezer forintot is hazavihet havonta.  Ez a rendszer azoknak az ügyvédjelölteknek éri meg, akik rendelkeznek akkora kapcsolati tőkével, hogy az általuk hozott ügyfelek után egy tisztességes összeget tudnak összehozni havonta. Budapesten egyéni vagy kis irodáknál arányaiban jobb a bojtárok helyzete, de nem sokkal. Itt általában megkapják minimálbért a jelöltek, de ennél többre ritkán számíthatnak. Szülői segítség pedig egyik helyzetben sem árt.

Budapesti közepes irodák: nettó 100-120 ezer Ft

Tevékenység szempontjából az előző kategóriához lehet sorolni ezeket az 5-15 főt foglalkoztató irodákat azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak le, és bizonyos fajta szakosodás már jellemző rájuk. Itt a jelöltek többnyire minimálbéren vannak bejelentve, de zsebbe kapnak még ugyanennyit fixen vagy teljesítmény alapon. Ez a kategória azonban hatalmas, itt a legnehezebb általánosítani.

Nemzetközi vagy külföldi ügyfélkörrel rendelkező irodák: nettó 140-250 ezer Ft

Ügyvédjelölteknek ilyen irodáknál van esélyük megtalálni anyagi számításukat. Azonban az ilyen munkahelyeknek is megvan az "ára". Ide elsősorban több nyelven (vagy legalábbis angolul) nagyon jól tudó jogászokat keresnek, akik hajlandók naponta 10-12 órát is dolgozni. A helyzet természetesen ennél sokkal árnyaltabb, itt nem arról van szó, hogy reggel beterelik a munkatársakat, és este 9 órakor az időzár kinyitja a ketrec ajtaját, ahonnan a fáradt, kiszipolyozott bojtárok hazaáramlanak, hanem inkább arról, hogy léteznek olyan időszakok, amikor szó nélkül kell 12-14 órákat (vagy többet) dolgozni. A mi irodánkban általában csak 8 órát dolgozunk, de például májusban a cégek üzleti évének zárásakor előfordul, hogy pár órával tovább bent kell maradni a megnövekedett munkamennyiség miatt. Átlagosnak tekinthető az ilyen irodáknál a 9-19 óráig tartó munkaidő, ami rugalmas (többnyire felfelé pár órával). Hátránya, hogy itt nem jellemző a klasszikus ügyvédi tevékenység, erős a szakosodás, a bojtárok inkább ún. "back office" tevékenységeket végeznek (jogvélemények írása, fordítás, stb.) és kevés jogterülettel foglalkoznak, valamint a peres képviselet jellemzően háttérbe szorul. Van olyan jelölt, aki a 3 év gyakorlat során egyetlen egy tárgyalásra sem jut el. Cserébe azonban tényleg versenyképes fizetés jár az alkalmazottaknak, ami idővel munkaarányosan általában emelkedik. Egy szakvizsga előtt álló jogász akár 200-250 ezer forintot (vagy sokkal többet) is hazavihet, és általában az irodában maradhat később, mint ügyvéd. TB és nyugdíj szempontjából nem elhanyagolható a tény, hogy általában a teljes jövedelem bejelentett. Hátránya, ha valaki a későbbiekben meggondolja magát, akkor nehéz önállósodni és egyéni ügyvédi praxisba fogni.

"Sztárügyvédi" irodák

Fontos megjegyeznünk, hogy Magyarországon Chewbacca védelmet alkalmazó, vagyis jogi tudásuk és tehetségük miatt kiemelkedő sztárügyvédek nem léteznek, nem létezhetnek. A kontinentális jogrendszerekben egy jogász mozgástere egy eljárásban sokkal kisebb, mint egy angolszász jogrendszerű országban, ezért legtöbbször egy ügy kimenetele nem az ő személyes közreműködésén múlik. Akiket az ország sztárokként ismer, azok olyan emberek, akiket a média valamilyen okból felkapott, vagy akik olyan kapcsolati tőkével rendelkeznek, amik segítségével egy ügy sikeres végkifejletét "előmozdíthatják". Az ilyen irodákban nyilván a névvel kábítják a bojtárokat, akik előfordul, hogy munkáért még "tandíjat" is hajlandók fizetni. Ez a klasszikus fizetős rendszer előfordulhat más irodákban is, de jellemzően innen hallani a legtöbb rémtörténetet.

Amikor az ügyvédeket szembesítik a ténnyel, hogy kihasználják a jogász túlkínálatot, és esetenként ingyen dolgoztatják a jelölteket, általában egy "nem veszek bkv bérletet, mert nem ér annyit" érvhez hasonló durcás választ adnak: "Ez a 3 év egy tanulási időszak" hallani komoly tekintéllyel rendelkező ügyvédektől.

Ezzel a racionalizálással egyrészt az a baj, hogy más szakmákban is létezik betanulási időszak, ahol nem jellemző az ingyenmunka, továbbá minden bojtár hasznot hajt a munkáltatójának néhány hónap után.

Másrészt, ha elfogadjuk ezt az érvet, akkor elvileg fordítva is működnie kellene, amikor az ügyvédjelölt tanítja a "principálisát". Mielőtt nevetnénk, gondoljuk végig, hogy hány ügyvéd használja az elektronikus aláírását, vagy mennyire vannak képben a hatályos jogszabályokkal. Egy korábbi bejegyzésünkben az ügyvédek tájékozatlanságán élcelődtünk, de sajnos megtörtént eset, hogy bojtárát leteremtette a főnöke, mert nem hitte el, hogy létezik harmadfokú bíróság. Ezekben az esetekben a tanulás címszóval az ő fizetésüket vonjuk meg?

Nyilván ezek az esetek azért történnek meg, mert a munkaadók megtehetik. Közhelyes már a megállapítás, de túlképzés van, és a végzett jogászok belemennek ebbe a játékba. Mit lehetne tenni? Esetleg a kamara erélyesen elkezdhetne kampányolni a kapcsolataiknál az országgyűlésben, hogy ez a jogászképzési forma tarthatatlan, vagy egy utópisztikus világban a jelöltek megállapodhatnának, hogy van egy határ, ami alatt elvi kérdés lenne egy állást visszautasítani.

Nagy kérdés, hogy most, amikor már tényleg a túlkínálat felső határán vagyunk, ami találkozik egy gazdasági válsággal, mi fog történni. A jogászképzés nem áll le és az álláslehetőségek száma csökkenni fog. A vidék munkavállalás szempontjábl már halott, Budapestre is ez vár a közeljövőben?