Van egy olyan érzésem, hogy a t.Bíróság férfi tagjai keresztbe tett lábbakkal olvasták fel a következő ítélet-részletet:

BH2002. 42. I. A terhelt a menthető felindulása során a jogos védelem szükséges mértékét jelentősen túllépi, ha a férje részéről könnyű testi sértés veszélyével fenyegető támadást úgy hárítja el, hogy megfogva annak herezacskóját, az egyik heréjét kitépi, és ezáltal maradandó testi fogyatékosságot okoz [Btk. 29. § (3) bek., 170. § (4) bek.].

Mazohistáknak a részletek:

1998. október 7. napján este 22 óra körüli időben a közös lakásban a III. r. terhelt szóváltásba került nagyobbik lányával, a II. r. terhelttel. A III. r. terhelt az ágyból felkelve átment a másik szobába, és a fotelban ülő II. r. terheltet egy ízben nyakon ütötte. Ezt észlelte az ugyancsak ott tartózkodó I. r. terhelt, aki felszólította a férjét a cselekmény abbahagyására. A III. r. terhelt a mellkasánál, a ruhájánál fogva megragadta az I. r. terheltet, akit erőteljes mozdulattal a másik szoba irányába húzott. A II. r. terhelt az édesanyja segítségére sietett, és megszorította apja herezacskóját, amit csak addig tartott a kezében, míg a III. r. terhelt elengedte az I. r. terheltet. Az I. r. terhelt ezt követően ugyancsak megfogta a férje herezacskóját, és azt egy erőteljes mozdulattal a padló irányába húzta. Ennek következtében a herezacskó egy darabjával együtt kitépte a III. r. terhelt jobb heréjét, aki ezáltal maradandó fogyatékosságot szenvedett, amely azonban megtermékenyítő képességét nem szüntette meg.