Magamban mindig csak keserűen "mosolygok", amikor felszínre kerülnek büntetés-végrehajtásos és nevelőintézetes rémtörténetek, mint a tegnapi Index-címlapos cikkben írott gyermekprostitúció, ugyanis az ilyen esetek arrafelé sajnos egyáltalán nem számítanak rendkívüli eseményeknek.

Pár hónapos ügyészségi pályafutásom során BV ügyész mellé voltam beosztva, és minden hétre jutott egy hasonló vagy még durvább történet azoknál, mint amik a médiában általában meg szokottak jelenni. Ezek a hírek sajnos a jéghegy csúcsai. Azok a rendkívüli esetek, amelyeknél nem működik a ködösítő gépezet és kiborul a bili. Ilyenkor hoznak általában egy látványos álintézkedést, megnyugtatják a polgárokat, majd minden folyik tovább a szokásos módon.

A cikkről jutott eszembe egy méltánytalanul hanyagolt magyar dokumentumfilm a 80-as évekből: a Bebukottak. A film a fiatalkorúak börtönét mutatja be a maga nyers és őszinte valójában, a brutális beilleszkedési rítusoktól kezdve a mindennapi tespedésen és félelem szülte erőszakon át egészen a kilátástalan életig, ami a fogvatartottakra vár a szabadulásuk után.

"A börtönben alapvetően fontos a hierarchia kialakítása és betartása. Ha gyönge a jövevény, akkor csicska lesz, vagyis az erősebbek rabszolgája. Vagy pedig köcsög, tehát homoszexuális kielégülés tárgya. Az élet rendje az erőszakon alapul. Ha valaki odakint nem így képzelte el a társadalmat, idebent csakis ezt tanulhatja. Vad képzetek támadnak bennük, ha a kiszabadulásra, a külvilágra gondolnak. Sokan univerzális bosszúvágyukat ecsetelik: robbantgatni, ciánkálkival mérgezni, vírussal ölni, leszámolni szeretnének a kintiekkel.(MNFA)"

Részlet a filmből (18+):

Ha jól emlékszem, volt egy időszak, amikor durvasága és erőszakossága miatt a film be is volt tiltva. Az biztos, hogy ma 18 karika nélkül nem úszná meg, ha egyáltalán le lehetne adni valamelyik tévében. Mindenesetre ez egy "must see" kategória minden büntetőjoggal foglalkozó jelöltnek.