Amikor elindítottuk a blogot, részben egy beküldős-sztorizgatós vonalat is terveztünk, mint a Homár vagy a mostanában divatos terroros blog. Rengeteg ügyvédjelölt sztorink és egyéb hasonló történetünk van betárazva, ezeknek a nagy részét azonban nem merjük publikálni, mivel ott lebeg a szemünk előtt az Ütv. (és az etikai kódex), ami ugye úgy rendelkezik, hogy:

Ügyvéd tv. 8. § (1) Az ügyvédet - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot, tényt illetően, amelyről a hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. (...)

Ez törvényhely elég pontosnak tűnik, de mégsem az. Kollegák között is megoszlik a vélemény, hogy ezt hogyan is kell értelmezni:

1. Aki biztosra mennek és nyugodtan szeretnének aludni, azok azon az állásponton vannak, hogy semmit sem lehet megosztani, amiről a munka során szereztünk tudomást;

2. Vannak olyanok akik szerint, csak és kizárólag az egyébként nyilvános adatokat szabad megosztani másokkal. Pl.: Példák felhozása a cégjegyzékből az ügyfelünkre vonatkozóan (lsd cégjegyzékes bejegyzés). Ez sem teljesen egyértelmű, hiszen elvileg ezzel is okozhatunk kárt az ügyfelünknek.

3. Kicsit lazább álláspont szerint valóban óvatosnak kell lenni, de ennek megfelel, ha csupán az ügyféllel kapcsolatba hozható adatokat tartjuk titokban. Vagyis absztrakt történetet meg lehet osztani másokkal a megfelelő adatok elhagyásával. Pl.: Ügyfél levelek egyes fordulatainak a publikálása.

Mindenki persze rávágná a 3. verziót, de amikor győzködjük a kollégákat, hogy írják meg nekünk a történetüket, akkor hirtelen az 1. álláspontra hivatkoznak. Kíváncsi lennék mások véleményére a kérdésben. Mi az, ami publikálható a munka során keletkező anyagok közül?