A jelölt ideális esetben az ügyvéd irányítása (és felelőssége, lásd BH2000.196) mellett tevékenykedik, papíron pedig minden ügyfél az ügyvédé. Gyakorlatilag azonban mégsem zárható ki, hogy egy bojtár valamilyen úton és módon „saját ügyfélre” tegyen szert. Egyes principálisok – még ha nem is adnak fizetést vagy egyenesen "tandíjat" fizettetnek – igen rugalmasak a bojtár által hozott ügyfelek esetén. A múlt század kezdetén virágzó fenyítő jog gyakorlása helyett ugyanis a principális a jelöltjét ma már akár ügyvéd-társként is kezelheti. Ezt tisztán mutatja az a jelenség, mikor az ügyvéd bizalmába férkőző jelölt a "tanulóévek" lejártával "lelép", egyben pedig rántja magával az iroda/ügyvéd fél ügyfélkörét.
Ha már az ügyfélszerzés, az ügyvédi reklám és a bojtárok kapcsolatánál tartunk, meg kell jegyezni, hogy az ügyvédi reklám engedélyezésével az ügyvédek igen komoly előnyre tehetnek szert a bojtárok ügyfélszerzési erőfeszítéseivel szemben. A reklámból ugyanis a bojtár közvetlenül nem profitálhat, annak lehetősége az ügyvédjelöltet nem illeti meg, melyet alább bemutatandó elvi határozatában a Legfelsőbb Bíróság is megerősített (BH2006. 378). A tényálladék szerint a jelölt kollega már közvetlenül az egyetem elvégzése után komoly ügyfélre tett szert, továbbá ingyenes ügyvédi tanácsadást is reklámozott. Ezt a kamara azonban nem nézte jó szemmel, ezért aztán a kollégát törölték az ügyvédjelölti névjegyzékből.
Az ügy érdekessége, hogy a fenti előtörténettel rendelkező volt jelölt kollega szakvizsga után kérelmezte ügyvédként történő felvételét a kamarába. E kérelmet azonban a korábbi törlésre való tekintettel a kamara arra való hivatkozással tagadta meg, hogy az ügyvédi törvény szerint az ügyvédjelölti névjegyzékből való törlés jogkövetkezményei azonosak az ügyvéddel szemben alkalmazott kizárás fegyelmi büntetéssel és annak következményeivel. Eszerint pedig akit kizártak, a kizáró (törlést elrendelő) határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig nem vehető fel a kamarába. Ez pedig igen komoly büntetés egy kis reklámozásért.
A határozat teljes szövege alant található:
A felperes egyetemi tanulmányai alatt a C. Szövetkezetnél dolgozott taxisként és személyfuvarozás folytatására irányuló egyéni vállalkozó igazolványa alapján gyakorolta taxis tevékenységét. A szövetkezet és a felperes 1999. augusztus 1-jén megbízási szerződést kötött, melynek értelmében a felperes a szövetkezet jogi és peres képviseletének, meghatározott jogi ügyeinek kezelésére, vezetőségi ülésein való részvételre volt köteles. E szerződésre tekintettel nevezett a szövetkezet újságjában hirdetést jelentetett meg, melyben ingyenes ügyvédi tanácsadást is reklámozott. Mindeközben a felperes több ügyvéd alkalmazásában ügyvédjelölt volt. A szövetkezet elnöke a felsorolt felperesi tevékenységeket az ügyvédi kamaránál bejelentette.
Az ügyvédi kamara a felperest 2001. január 18-án jogerőre emelkedett határozatában törölte az ügyvédjelöltek névjegyzékéből. A döntésben rámutattak arra, hogy a felperes jelöltként nem köthetett megbízási szerződést, nem vállalkozhatott és magát ügyvédként feltüntetve nem reklámozhatta.
Ilyen előzményeket követően a felperes 2001. május 7-én kérte a Budapesti Ügyvédi Kamarába egyéni ügyvédi tagként való bejegyzését. Az alperes határozatában helybenhagyta a felperes ügyvédi bejegyzési kérelmét elutasító elsőfokú határozatot. Döntését arra alapította, hogy az ügyvédjelölti névjegyzékből való törlés jogkövetkezményei azonosak az ügyvéddel szemben alkalmazott kizárás fegyelmi büntetéssel, márpedig bizonyos ideig nem vehető fel a kamarába az, akit a kamarából kizártak. A felperes keresetében a kamarai határozatok hatályon kívül helyezését kérte, továbbá az elsőfokú szerv új eljárásra kötelezését azzal, hogy a kamara felvételi kérelmének tegyen eleget. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint, ha egy ügyvédjelöltet az ügyvédjelöltek névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetéssel sújtottak, akkor a büntetés későbbi jogkövetkezménye az ügyvéddel szemben alkalmazott kizárás fegyelmi büntetés jogkövetkezményével azonos. Ez attól független, hogy az ügyvédjelölt nem tagja a kamarának. Ennélfogva egyértelmű volt, hogy jogszerűen határozott az alperes, amikor a felperes ügyvédi bejegyzési kérelmét elutasította. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes kamarai felvételi kérelmének elfogadására kötelezését kérte. Kérelmében az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 13. §-ának (4) bekezdésére, 15. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésére, 95. §-ának (2) bekezdésére, 96. §-ának (2) bekezdésére, 98. ának (2) bekezdésére, 99. §-ának 1/d. pontjára, 65. §-a (3) bekezdésére, 66. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) számú szabályzatára hivatkozott. Sérelmezte felülvizsgálati kérelmében a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet 1. §-ának (3) bekezdésének megsértését is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Üt. 37. §-ának a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásáról szóló jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Az Üt. 13. § (4) bekezdése értelmében, akit a kamarából kizártak, a kizáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig nem vehető fel a kamarába. Az Üt. 101. §-a értelmében a törvénynek az ügyvédekre vonatkozó rendelkezései az ügyvédjelöltekre megfelelően irányadók. A felperest fegyelmi eljárás lefolytatása eredményeként törölték az ügyvédjelöltek névjegyzékéből.
Jelen perben a felperes arra hivatkozott, hogy őt nem a kamarából zárták ki, hanem az ügyvédjelölti névjegyzékből törölték, így az idézett rendelkezések rá nem vonatkoznak, mert - mint állítja - az ügyvédjelölt nem tagja az ügyvédi kamarának, vele szemben a felsorolt szabályokat alkalmazni nem lehetett volna.
Ezzel az állítással ellentétben áll az Üt. 101. §-ának idézett rendelkezése. Az Üt. 66. §-ának (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy az ügyvédjelölti névjegyzékéből való törlés jogkövetkezményei azonosak az ügyvéddel szemben alkalmazott kizárás fegyelmi büntetéssel. Ha ezek a jogkövetkezmények azonosak, akkor nem vehető fel a kamarába az, akit mint ügyvédjelöltet a névjegyzékből töröltek. Mindezekhez képest alaptalanok a felperes egyéb jogszabálysértésre való hivatkozásai, mert azok vagy az ügy érdemével nem függenek össze, vagy olyan eljárási szabálysértéseket állítanak, amelyek nem hatottak ki az ügy érdemének elbírálására. A Fővárosi Bíróság ennélfogva jogerős ítéletében jogszerűen állapította meg, hogy az ügyvédjelöltek névjegyzékből való törlés jogkövetkezményei azonosak az ügyvéddel szemben alkalmazott kizárás fegyelmi büntetéssel. Így az Üt.-ben meghatározott időn belül valóban nem vehető fel az ügyvédi kamarába az, akit korábban az ügyvédjelöltek névjegyzékéből töröltek.
Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős ítéletet az 1952. évi III. törvény 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 37.015/2006. sz.)
