A napokban sikerült a 6. jelöltoktatás-adagomat végigszenvednem, ezért muszáj a mindenki által megtapasztalt élményről pár gondolatot leírnom.
De mielőtt populista módon teljesen lehúznám ezt az intézményt, pár dolgon gondolkozzunk el. Van ugye ennek a képzésnek egy egészen jól összeállított tárgya, amely az Ügyvéd tv-t, néhány kamarai szabályzatot és pár etikai és etikett előírást foglal magába. Olyan fontos követelményeket tartalmaz ez a csomag, amelyek megszegése jobb esetben fegyelmi, súlyosabb esetben büntető eljárást is vonhat maga után. Jelentkezzenm aki önszorgalomból szabadidejében elolvassa és végiggondolja ezeket a szabályokat, akár ügyvédként is. Ki az, aki a kamarai szigorú fegyelmi gyakorlatát kívülről ismerve remegő kézzel jegyez ellen, vagy jelöltként fejből tudja, hogy mik azok a szabályok, amiknek a megszegéséért jó eséllyel lapátra tehetik a kamarából? Nem sokan ugye? Egy ilyen tananyag elsajátításának meggyőződésem, hogy van értelme. De!
Bárki, aki életében picit is részt vett a jogászképzésben az tudja, hogy az előadásokon való részvétel felesleges. Ahogy Béli Gábor jogtörténész megfogalmazta "az egyetem nem kocsma, hogy mindennap be kell járni". A jogi egyetemi tananyag olyan, hogy írott formában is remekül el lehet sajátítani, az előzetesen történő felolvasása pedig értelmetlen. Általában azt a látszatot szokták kelteni, hogy ez valamifajta tudomány, amit csak élőszóban lehet átadni a diákoknak (a gyakorlat, tapasztalat, feeling stb.), de ez egy baromság, egyszerű misztifikálás. Ez nem azt jelenti, hogy az előadás nem lehet élvezetes, de az csak egy performance, semmi több. A lényeg ami a tankönyvben van, és nem az oktatók parttalan, gyakran valóságot nélkülöző előadása.
Ezekhez adódik még az a lustaságból eredő tévhit, hogy ha valami újat meg akarunk tanulni, ahhoz egy tanfolyam, de legalább egy képeskönyv kell. Remek példa volt erre az e-cégeljárás túldimenzionálása. Nem tudnám megmondani, hogy hány sok ezer forintos "tankönyv" jelent meg róla és hány "agykontroll" jellegű képzés indult, ahol kézen fogva vezették át az ügyvédeket és közjegyzőket az elektronikus eljárások aranykapuján. Nálunk jött a parancs, hogy megtanulni, majd egy délután guglizásba és telefonálgatásba tellett és már e-cégeljártunk is. Három oldalas tájékoztatóba sikerült összefoglalni a jelölteknek az egész "know-howt" úgy, hogy a 80 éves ügyvéd is megértette (legalábbis kapizsgálta). Minden más ezzel kapcsolatos segédanyag/ képzés csak pénzlehúzás.
A fentiek fényében csak arra tudok gondolni, hogy a kamarában vagy elfelejtették, hogy milyen volt az egyetemi élet, vagy csak saját letezésük igazolására szolgál ez az előadás forma (lsd amikor BÜK kiakadt a kritikán). Mert mi az, amit elérnek a képzés vasszigorral való erőltetésével? (a maximum kettő hiányzás engedélyezése orvosi igazolással)
- Az első két széksort leszámítva az emberek neteznek, olvasnak, pókereznek vagy alszanak;
- Az ügyvédi iroda "kegyes szívességként" fogja fel, hogy elengedi a jelölteket (és befizeti utánuk a pénzt!), akik sokszor mehetnek vissza dolgozni este 7-kor;
- Ha az iroda nem engedi el a jelölteket (az Oppenheim állítólag nem engedi és "leigazolja", hogy sok dolguk volt), akkor a szakvizsgázás ideje tolódik ki;
- Legvégül pedig az bojtároknak kiég az agya, amikor az oktató kiejti, hogy vévévépontgúúúgölpontcom/ vagy hogy "maguk olyanok mint a kis kommandósok".
Összefoglalva, a fenti anyag elsajátításának igenis van értelme egy számonkéréssel egybekötve, de a "személyes" oktatásra semmilyen érvet nem lehet felhozni, mert a jog"tudomány" ebből a szempontból teljesen elméleti. Nem kell ügyvédet boncolni vagy e-aláíró algoritmust se levezetni hozzá. Meg kell tanulni és alkalmazni kell! Az anyag elsajátítása talán egy délutánba telik, felesleges ezt 7x 3 órán át kibontani. Persze kínos beismerni, hogy volt olyan előadás, ahol feküdtünk a röhögéstől, mint például az ügyvédi fegyelmi eljárásokból szemezgető Dr. Hidasi "harmadik generációs dinaszta" Gábor óráján, de ahogy fent is írtuk, ez nem más, mint performance, amit szórakozásnak remek, de más értelme nincs sok.
