A lehető legmenőbb dolog szerintem, amit egy jogász csinálhat, az az egyéni ügyvédkedés. Pár hónapos apró munkaközösségben eltöltött pályafutásom után kijelenthetem, hogy ez a lét az igazi "szellemi szabadfoglalkozás". Nincsenek áthághatatlan működési mechanizmusok, az ügyvéd maga osztja be az idejét és emellett ő a vállalkozó, aki ilyen-olyan úton szerzi magának az ügyfeleket, akikkel a kapcsolata legtöbbször közvetlen.
Ha nem hagyják, hogy a relatíve nagy szabadságuk rabszolgái legyenek, akkor munka mellett általában az ügyvédeknek rengeteg más menő és gáz dolgra is marad idejük. Ahogy egy ismerősöm mesélte, az ő fönöke saját bevallása szerint még 50 éves korára sem tudta eldönteni, hogy mi is akar lenni igazából, ezért irodájában gyakran zenélt, vagy ha olyan kedve volt, akkor éppen novellákat írt.
Persze a lazaság és közvetlenség gyakran áthajlik a negatív oldalra, ezért ahogy korábban említettem, az ilyen irodákból hallani a legtöbb horror történetet is. Ebben a hitemben erősített meg Lajos is, aki a próbaidő alatt történt bizarr történetét külde el nekünk.
Egy ... úti 2 személyes ügyvédi irodában voltam gyakornok pár hónapig. Igazából ennyit se akartam ott eltölteni, már az interjún vér gáz volt az iroda "női részlege": gyakorlatilag ültünk egymással szemben és szép csendben néztük egymást. (A felvételik megérnének egy külön posztot!) Ő nem kérdezett én meg nem tudtam, miről beszéljek, ami nincs benne a CV-ben. Önéletrajzom nincs előtte, kérdezni pedig, mint már mondtam, nem kérdez semmit. Így utólag szociopata lehetett, pedig summa végzett egyetemet. Épp a kioktatás (vagy kérdezzen, vagy hagyjuk egymást békén) és a szó nélküli elmenekülés közt gondolkodtam, amikor beállított az iroda "kakasa", maga a 40-es ügyvéd úr. A 30-as ügyvédnő látványosan fellélegzik és csitri módjára elkezd affektálva beszélni az ügyvéd úrral. Ez nekem csak hab volt a tortán, tudtam, hogy ebben az irodában nem szeretnék dolgozni. Ám ahová szerettem volna menni, oda nem vettek fel, ide igen, úgyhogy gonosz módon elfogadtam az ajánlatot a gyakornoki munkára természetesen feketén és már az első napomon nekiláttam keresni egy másik irodát.
Néhány hét múlva történt az ominózus eset, amire a cím is utal. Igazából ma sem értem a szitut, sokaknak elmeséltem, de senki nem tudott segíteni, úgyhogy várom a Ti reakciótokat. Szóval hallom a "kakas" szobájából, hogy ott van az ügyvédnő is aki ekkor 7. vagy 8. hónapos terhes volt a férjétől, aki nem a "kakas" -, nekem mindkettőjükkel kellett beszélnem, úgyhogy gondoltam, ez az én időm. Szépen átballagok a szobába, ahol a következő látvány fogad: ügyvédnő fekszik a kanapén, nagy hasán a top mell alá felhúzva, és épp a köldökében turkál és beszél. Az ügyvéd pedig a kanapé mellett áll és szintén beszél. A bibi csak az, hogy egy szál ingben és egy zokniban teszi mindezt. Majdnem reflexből sarkon fordultam (terhes nővel, munkahelyen, mások előtt, férjes nőt egy házas férfi, én is férfi vagyok, de ez nekem is sok volt), de az ügyvéd a lehető legtermészetesebb hangon fordul hozzám és nyomja a sódert. Én a lehető legtermészetesebb hangomon belemegyek és dumálunk. Nem volt merszem megkérdezni, hogy mi a lószar van és hogy egyáltalán ugye azért egy fecske legalább van az ing alatt. Később mind a hárman átmegyünk a tárgyalóba és ott beszélgetünk tovább, az ügyvéd laza mozdulattal felrakja a lábát egy székre, de az ing még így is takar, máig remélem, hogy fecske azért volt rajta.
Ennyi a rövid dress code-os sztori, életem egyik legrosszabb munkaélménye volt az a munkahely, csak 3 hónap múlva szabadultam, de senkinek nem kívánok egy szociopata és/vagy kiégett félszakembert főnöknek. Amúgy meg tessék mindenkinek rendesen felöltözni, még ha az ügyvéd úr félmeztelen is!
