Pihenés és bejglievés közben volt időm behozni lemaradásomat a hírek terén, és így végre sikerült átfutnom a Gárda-per anyagát. Tudom, kínos beismerni, de imádom a kutyakomédiává fajult tárgyalásokat figyelni, akárcsak az atomnagy mónikashow-s videókat. A per kétségtelenül legszínesebb és legizgalmasabb részét a nagy számú beavatkozó jelentette (csak a júniusi tárgyaláson 39 beavatkozási kérelem érkezett a t. Bírósághoz!), akiknek a nagy részét a bíró érthető módon végül egy laza végzéssel ki is "moderálta" a perből.
Csak emlékeztetőül:Pp. 54. § (1) Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe - az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat.
Itt azért érdemes egy pillanatra megállni, ugyanis a korábban publikált BH-kat is felülmúlják a beavatkozók által nyújtott egyes performance-ok, például:







Amikor az ember egy autoriter rendszerben szocializálódott bírótól kapja a gyomrozást, mindig megfordul a fejében, hogy vajon megér-e 20 AS rendbírságot egy "viszontválasz". Egyáltalán: hol van a Pp-ben vagy a Be-ben leírva, hogy a bírói pulpitusnak a felek fölé kell magasodnia, mint valami messiási szószéknek. Annyival barátságosabb és célravezetőbb lehetne mondjuk egy kerekasztallal berendezett "feng shui"-s terem, mint egy Nagy Imre- perből visszamaradt tárgyaló, ahol az elmúlt 50 évben csupán egy címercsere történt. Ideje lenne tudatosítani, hogy a tárgyalás méltoságának megőrzéséhez nem terror kell. Persze az ilyen gondolatokat a gyomrozás pillanatában gyorsan eloszlatja az emberből feltörő szervilizmus, és inkább mosolyog egy nagyot, majd benyeli a praetor "intelmeit" a lehető legudvariasabb módon.
Sokáig nem értettem az idősebb jogászokat, amikor arról meséltek, hogy egyetemista korukban Mónika és Joshi Barat-show hiányában büntető tárgyalásokra jártak szabadidejükben. Most már belátom, hogy az igazi piroskarikás tartalmakat a tárgyalótermekben kell keresni. Ha még szeszt is lehetne bevinni, nem lenne kétséges, hol lógnának az ifjú jurátusok... A lényeg, hogy aki eddig abban a hitben élt, hogy Magyaroszágon fejszével, vasvillával, husánggal, buzogánnyal és fokossal utoljára Dózsa György idején csaptak össze, az nagyot fog csalódni.

Örömhír, emelkedik a minimálbér írja az
(Disclaimer: Figyelem! A cikkben foglaltak alól vannak kivételek, az írás nem általánosítható az egész jogásztársadalomra!)


Ügyvéd kollega levelet kap az ellenérdekű fél ügyvédjétől. Az ajánlott, tértivevényes levelet annak rendje és módja szerint átveszi, ami felbontás után nagy meglepetésére teljesen üres. A másik ügyvéd persze a tárgyaláson lobogtatja a tértivevényt és kerek szemekkel állítja, hogy egy fontos nyilatkozat volt benne.

II. Cégformától függő adatok
Kevés olyan dolog van, amitől az embernek ennyire zsigerből undora lenne, mint a számlázási segédlet (a.k.a time sheet). Ez az a borzasztó dolog, ami megkeseríti az életedet, mivel mindig percre pontosan elszámoltatja a munkaidődet, és dícséretet nem, csak alapos dorgálást lehet érte kapni. Jó számlázásit még a világon senki sem írt, vagy rövid, vagy rossz nyelven készült vagy egyszerűen valami másért hibás. A parnereknek persze ez a csudálatos dolog a mindene: az a file, ami olyan, mint a mézes bödön: édesen csepegteti az órákat és perceket, melyeknek minden kiszámlázható pillanata mámor számukra. Mi több, a kedvenc szabadidő-töltésük a számlázásik olvasása, ugyanis nem csak arra kiváncsiak, mennyi hasznot hoztál az irodának, hanem arra is, hogy e mellett mennyi időt töltöttél "naplopással". Ez amolyan intellektuális valóságshow számukra, mintha valakinek a titkos naplójában lapozgatnának és élhetnék át újra az ügyvédjelölt minden munkával töltött varázslatos percét.